19

– Boom, indulj! – üvöltötte Karom, miközben a wyvernek egyre közelebb értek. A repülő paralények körülbelül olyan hosszúak lehettek, mint a Berlin felé robogó vonat felett kevesebb mint tíz méterrel lebegő helikopter. Kitátották hegyes fogakkal teli szájukat, és a prédájukra lecsapó ragadozók rikoltását hallatták.

– Karom, ezen a madáron nincsenek nehézfegyverek – közölte Val a rádióban. – Valahogy fel kell tartanunk őket. Siessetek!

Harlan Hammarand kihajolt a helikopter nyitott oldalajtaján, és Ingramjével megpróbálta becélozni a wyverneket. A fegyver dörögve ontotta a lövedékeket a repülő lények felé, de semmi nem mutatta, hogy a sorozatok találtak volna. A wyvernek kicsit lelassítottak, és enyhe ívet leírva két oldalról közelítettek. Farkuk végén rezegtek a gonosz kinézetű tüskék.

Az egyik éppen Karom felé tartott, farkával halálos csapásra készült. A mágus elrúgta magát a létrától, és csak kézzel kapaszkodva oldalra lendült. A tüske alig hibázta el néhány centivel, és a wyvern már kanyarodott is, újabb rohamra készülve. Társa ezalatt Boomra csapott le, aki még mindig a száguldó vonat tetején állt. A troll oldalra vetődött, hogy elkerülje a faroktüske suhintását, így viszont kis híján leesett a tetőről. Az utolsó pillanatban sikerült megkapaszkodnia a vagon peremében.

Most, hogy Boom már nem tartotta a létrát, a kötél vége szabadon csapkodott az erős szélben, miközben a helikopter feljebb emelkedett. Kalapács géppisztolya újból feldübörgött, de a wyvernek méretükhöz képest túlságosan gyorsak és fürgék voltak, a testüket borító pikkelyek pedig páncélként védték őket. Még egyik bestián sem látszott komolyabb sérülés.

– Vissza kell mennünk Boomért! – üvöltötte Karom a rádiójába. – Lejjebb tudsz ereszkedni?

– Nincs sok időnk, Karom, mindjárt itt az alagút. Talán egy vagy két percünk maradt.

– Nem hagyhatjuk itt Boomot. Le kell mennünk érte! Ereszkedj lejjebb!

– Ahogy akarod – jött Val higgadt válasza. – Addig próbáljátok távol tartani ezeket repülő gyíkokat.

– Aracos, kösd le az egyik wyvern figyelmét – üzente Karom a familiárisának. – Ne engedd a helikopter közelébe!

– Rendben.

A wyvern közben megfordult, és újra támadott, de hirtelen megbillentette a szárnyát, és elfordult, mintha valami láthatatlan dolog húzott volna el az orra előtt. A wyvernek a legtöbb Felébredt lényhez hasonlóan mindig aktívak voltak az asztrális síkon, így akkor is láthatta Aracost, ha a szellem nem vette fel fizikai formáját. Karom tudta, hogy Aracos asztrális alakjában sokkal gyorsabb és fordulékonyabb a wyverneknél, ezért reménykedett benne, hogy a szellem egy ideig fel tudja tartani a paralényt.

Eközben a másik wyvern még mindig Boomot próbálta elkapni. Karom megfordult és a szörnyetegre koncentrált, amelyik éppen ekkor szándékozott másodszor is rárepülni a vonatra. Maga köré gyűjtötte a manát, és tiszta energiából való lövedékké formázta. Rámutatott a wyvernre, és egyetlen mágikus szót kiáltott a füle mellett fütyülő szélben. A manalövedék egy gyorsvonat sebességével és energiájával csapódott a wyvernbe. A szárnyas hüllő fájdalmas rikoltást hallatott, és az utolsó pillanatban fékezte le zuhanását; sikerült elrepülni a vagon teteje felett, de Boomot teljesen elhibázta. A varázslat azonban nem tette ártalmatlanná a lényt, amely tovább folytatta támadását, de ezúttal már a mágus volt a célpont.

Karom újabb varázslathoz készülődött, de tudta, hogy elkésett vele. A wyvern tüskéje a jobb combjába fúródott, és az árnyvadász felnyögött; fájdalmában majdnem elengedte a kötéllétrát. Égető érzés terjedt szét a lábában, ahogy a méreg hatni kezdett. Úgy érezte, mintha az egész végtagja lángolna, és a lángok gyorsan terjednének végig a testén. A sebesült wyvern visszahúzódott, és felkészült a következő támadásra, amelyikkel kivégezheti prédáját.

Hangos reccsenés hallatszott, és a helikopter nyitott ajtajából kicsapó lángcsóva pontosan mellbe találta a hüllőt. Speren Silverblade állt az ajtóban, kinyújtott kezéből sugárban tört elő a tűz, akár egy lángszóróból. A wyvern kétségbeesetten üvöltött, ahogy körbenyaldosták a lángok, összeégetve húsát és bőrét. Megállt a levegőben, és szárnyaival kétségbeesetten csapkodva próbálta megőrizni egyensúlyát; a vonat és a helikopter gyorsan maguk mögött hagyták.

Karom erőlködve próbálta megőrizni fogását a kötéllétrán. A lába már kezdett zsibbadni, és attól félt, hogy nemsokára elveszíti az eszméletét.

– Karom... – hallatszott Val aggodalmas hangja a kommunikációs csatornán.

– Ne aggódj miattam! – sziszegte a mágus összeszorított foggal. – Csak gyere le, és szedd fel Boomot! – A helikopter azonnal süllyedni kezdett.

Karom látta, hogy Boom nagy nehezen visszakapaszkodik a vagonra, és kimerülten elnyúlik a huzatos tetőn. A hegyek most már közvetlenül előttük magasodtak, és a vonat befordult az alagút előtti utolsó kanyarba.

– Fogd meg a létrát! – üvöltötte torkaszakadtából a mágus. Boom talpra küzdötte magát, és a létra szabadon lógó vége felé nyúlt, de még troll karja sem volt elég hosszú. Éppen hogy nem érte el a kötelet. Val megpróbálta jobb helyzetbe manőverezni a helikoptert, hogy Boom még egyszer próbálkozhasson, de Karom nem volt benne biztos, hogy maradt elég idő a korrigálásra.

– Főnök, nem tudom tovább feltartani ezeket a gyíkokat – üzente Aracos. – Újra elindultak felétek. – A wyvernek kitartó lények voltak, és nem a magas intelligenciájukról váltak ismertté. Karom hátranézett és meglátta a denevérszárnyú vadászgépekként a helikopter felé suhanó árnyakat.

Kiszorította tudatából a wyvern mérge okozta fájdalmat, és a létra végére koncentrálva éles mozdulatot tett a kezével. Kiáramlott belőle az energia, melyet a hatalom szavainak kimondásával kedve szerint alakított. Egy láthatatlan kéz ragadta meg a létrát, és Boom kinyújtott karja felé tolta. A trollnak végre sikerül elkapnia, de addigra már az alagút bejárata előtt jártak.

– Val, húzd fel! – kiáltotta Karom. A rigó élesen felrántotta a helikoptert, és Boom elemelkedett a vonat tetejéről. A gép üvöltő motorral próbált eltávolodni a meredek hegyoldaltól, és a troll lába mindössze néhány méternyire zúgott el a sziklától, ahogy a vonat berobogott az alagútba.

– Jönnek! – hallotta Karom Val figyelmeztetését, amint a wyvernek ismét a helikopter közelébe érték. Az átkozott hüllők irritálóan makacsak és kitartóak voltak. Boom mászni kezdett a létrán Karom felé, miközben a mágus egy újabb varázslatra koncentrált.

– Aracos, segíts!

Kezdett elfáradni. A wyvern mérgétől most már az egész teste égett, mintha lázas lenne, a folyamatos varázslástól folyamatosan szédült és kóválygott, ráadásul a létrán való lógás is alaposan meggyötörte az izmait. Összegyűjtötte minden dühét, melyet a szituáció, Alamais, az átverés és jelenlegi helyzete miatt érzett, és belesugározta a kinyújtott kezében felragyogó energialabdába. A gömb már fehéren izzott, a harag és a fájdalom tüze hevítette. Amikor a wyvern támadásba lendült, az árnyvadász teljes erejéből elhajította.

A labda miniatűr meteorként zúgott át a levegőn, és pontosan a teste közepén találta el a közeledő wyvernt. A becsapódáskor bekövetkező robbanás majdnem letépte az árnyvadászt a kötéllétráról. Az apró gömb hatalmas tűzgolyóvá nyílt szét, és teljesen elnyelte a hüllőt. A lény fájdalmas sikolya hosszan visszhangzott a hegyek között, majd lassan elhalt, ahogy a lángok is kihunytak. A megégett wyvern zuhanni kezdett a föld felé; látszott, hogy a robbanás néhol méretes darabokat tépett ki a szárnyából.

Karom némileg megnyugodva figyelte a szörnyeteg haláltusáját, aztán lenézett, mert valami hozzáért a bokájához.

– Mássz! – kiáltotta Boom, aki már közvetlenül alatta állt. A mágus félig önkívületben bólintott, és amilyen gyorsan csak tudott, mászni kezdett felfelé. A robbanás mintha meglepte volna a másik wyvernt, de ettől függetlenül nem mondott le a prédájáról. Karom nem volt benne biztos, hogy el tudna mondani még egy varázslatot, de szükség esetén meg kellett próbálnia. Végre elérte a helikopter ajtaját, és Kalapács erős karja a fedélzetre húzta. Speren Silverblade is ott állt a nyílásban, a jelek szerint újabb varázslathoz készülődött, miközben Boom is biztonságosan felért. A troll megkönnyebbülten nyúlt el a padlón.

Karom a barátja felett áthajolva figyelte a másik wyvernt. O még nem végzett, és egyébként sem akart Silverblade előtt gyengeséget mutatni. Újra összegyűjtötte az erejét a következő támadó mágiához. A tündével szinte egyszerre bocsátották útjára varázslatukat a közeledő lény felé. Az iker manalövedékek mágikus lézerként suhantak ki a helikopterből, és amikor becsapódtak, szinte azonnal megölték a szárnyas hüllőt; a szörnyeteg primitív agya alulmaradt a támadással szemben, amely egy pillanat alatt megfosztotta életerejétől. Úgy zuhant le, akár a kő, és néhány másodperccel később becsapódott a hegyoldal fái közé.

Silverblade kimerülten dőlt a falnak, egyik kezével görcsösen markolta az ajtó melletti fogantyút. Kalapács behúzta az ajtót, Boom pedig óvatosan legördítette magáról az ájult Karom magatehetetlen testét.

– Karom megsebesült – mondta a troll aggódva, miközben a mágus elterült a padlón. Az utolsó varázslat mindent kivett az árnyvadászból. Boom úgy emelte fel barátját, mint egy szülő a gyermekét, és az egyik lehajtható padhoz vitte. Karom vérrel átitatott nadrágján egyenetlen szakadás látszott. Boom kettészakította a nadrág szárát, hogy szabaddá tegye a sebet. Zűrös egy elsősegélycsomaggal a kezében jött hátra a pilótafülkéből, de Silverblade intett neki, hogy várjon.

– Van egy varázslatom... – kezdte, de Boom felemelt kézzel félbeszakította.

– Nem lesz rá szükség – dünnyögte a troll meglepetten. – Ezt nézzétek!

Zűrös és Silverblade áthajoltak Boom válla felett, hogy megvizsgálják a szinte teljesen összezárult sebet Karom lábán. Miközben nézték, a seb a szemük láttára zsugorodott össze, míg végül csak egy apró, alig látható pont maradt belőle. Boom barátja homlokára helyezte hatalmas tenyerét.

– Nincs láza, és a pulzusa is normálisnak tűnik.

– Az aurája erős és egészséges – tette hozzá Silverblade a fejét csóválva. – Hogyan lehetséges ez? Sosem hallottam még, hogy egy humán így felgyógyuljon egy ilyen sebből. A wyvernek mérge az egyik legveszélyesebb anyag.

– Én már láttam Karomtól néhány meghökkentő gyógyító varázslatot – szólalt meg Zűrös –, de egyiket sem eszméletlen állapotban mondta el. Aracos?

A levegő felfénylett, és Aracos farkas alakja megjelent gazdája oldalán.

– Nem én voltam – üzente nekik a szellem gondolathangján. – Ez nekem is új.

Karom felnyögött, és mocorogni kezdett.

– Ó, bassza meg! – hörögte, és kinyitotta a szemét. – Elkaptuk a szarházit?

– De el ám – veregette meg a vállát Boom. – Azok a wyvernek többé senkit nem fognak zargatni. Hogy érzed magad?

Karom pislogott néhányat, mielőtt válaszolt volna.

– Egész jól. Sőt, kitűnően. Pedig ennyi varázslás és a... – Hirtelen felült és megtapogatta a lábát. – A wyvern! Megszúrt... – Hirtelen elhallgatott, ahogy ujjaival kitapogatta a sértetlen bőrt véres nadrágjának maradványai alatt.

– Szinte teljesen begyógyult – mondta Boom. – És úgy tűnik, a méreg sem hatott rád.

– De hogyan...? – kérdezte Karom zavartan.

– Pont ezt szerettük volna megkérdezni tőled – felelte Zűrös. – Merthogy mi nem tudjuk. Nem mi voltunk, az biztos. Lehet, hogy van valami őrangyalod vagy hasonlód, cimbora.

– Szükségünk is van egyre – morogta Silverblade. – Itt van nekünk Alamais és a terve, akármi is legyen az. A sárkány egyértelműen összejátszik a Winternighttal, vagy felhasználja őket saját céljai érdekében, és a kezükben van egy nukleáris fegyver. Hatalmas pusztítást vihetnek véghez vele.

Karom végignézett csapattársain, és mindent leolvasott az arcukról.

– Igaza van. Bármit is tervez Alamais, nem hagyhatjuk annyiban. A sárkány rászedett minket, hogy kiiktassa Lofwyrt, de nem csak erről van szó. Ha sikerül rájönnünk, mire készül Alamais, talán értesíthetjük a Seader-Kruppot, és ezzel leszerelhetjük őket.

– Komolyan azt gondolod, hogy az S-K hinni fog nekünk? – kérdezte Boom.

– Nem tudom, de meg kell próbálnunk. Ha valaki ki akar szállni, most szóljon! Kitesszük egy biztonságos helyen, és megpróbálhat egyedül visszajutni Bostonba. Nem lesz kérdés, nem lesz neheztelés. – Sorban végignézett az arcokon.

– Én a népem érdekében cselekszem. – Silverblade szólalt meg elsőként. – Alamais egy szörnyeteg, akit meg kell állítani.

– Nem szeretnék hőst játszani – vette át a szót Kalapács –, viszont azt is nehezen viselem, ha átvernek. A sárkány felhasznált minket, nekünk pedig meg kell védenünk a hírnevünket. Ha van rá esély, hogy legyőzzük, és ugyanakkor a Seader-Krupp előtt is tisztázhatjuk magunkat, akkor benne vagyok.

– Csatlakozom – bólintott Zűrös. – Eddig mi vagyunk az egyetlenek, akik tudnak a sárkány mesterkedéséről. Tennünk kell valamit.

Karom Boomra nézett, aki megvonta a vállát.

– Asszem semmi jó nincs a triden ma este. Ki a franc akar hosszú és békés életet élni, nem igaz? Számíthatsz rám.

– És te, Val? – kérdezte a mágus a levegőbe. Hosszú szünet következett.

– Rég nem jártam Berlinben – felelte végül a rigó. – Olyan lesz, mint a régi szép időkben.

– Rendben – bólintott elégedetten Karom. – Akkor ehhez tartjuk magunkat. Ha Alamais azt gondolja, sikerült múlt időbe tennie minket, hát keserves csalódásban lesz része.